1. Fejezet

Cheshire megye

- Mikor érünk már oda? – kérdeztem dühösen.

- Nem sokára kicsim. – válaszolta anya.

Már napok óta ebben a kis autóban lakunk.

Utálom, utálom ezt az egészet.

Hiányozik New York, de ami a legjobban hiányzik azok a barátaim… vagyis csak a legjobb barátnőm Katy.

- Kérem, hölgyem álljon meg jogosítványt és forgalmit kérek! – szólalt meg egy rendőr.

- Már is adom. ­­ – felelte anyu széles mosollyal az arcán miközben elkezdett a táskájában kutatni.

- Parancsoljon uram!

- Nem lehetne gyorsabban? – kérdeztem a rendőrre nézve, aki feszülten olvasta az igazoló papírokat.

- Minden rendben van? – kérdezte anyu.

- Itt az áll, hogy New Yorkba laknak.

-  Csak laktunk – kiabálom előre.

- Nehezen viseli, hogy el kellet költöznünk.

- Ez érthető, de biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog a mi kis városkánk. –mondta a rendőr miközben visszaadta a papírokat.

- Valóban szép hely – mosolygott vissza anya.

- Üdvözlöm Holmes Chapelben. – mondta majd előre fele mutatott jelezve, hogy mehetünk.

- Szégyelld, megad Wendy, most jól lejárattál a rendőr előtt abba hagyhatnád már a duzzogást.

Nem szóltam semmit inkább az ablak felé fordítottam a fejem és az új környéket néztem ahová már napok óta jöttünk.

- Tényleg szép környék ez. – mondtam.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog neked. – mosolygott.

- Talán még sem lesz, ez olyan rossz bár még mindig hiányzik New York.

- Egy pillanat alatt elfogod felejteni a nagyvárost. – felelte majd jobbra kanyarodott.

- Mindjárt ott vagyunk, felkeltenéd az öcséd? – kérte.

- Maxim ébresztető megjöttünk – lököttem meg.

- Mi már is itt vagyunk? – nézett körbe miközben behajtottunk a kapun.

- Végig aludtad az egész utat pupák.

- Megérkeztünk pakoljatok ki – mondta anyu majd hátra fordult

 A cuccaink nagy részét már a bútorszállító kipakolta szóval nekünk már csak az apróbb dolgokat kellet a helyére raknunk.

Néhány óra múlva már egész otthonosan nézett ki az egész ház.

Felmentem az szobámba hogy ott is rendet rakjak. 

A szobám kétszer akkora, mint a New Yorki volt és saját fürdöm is van, ami szintén nagyon nagy.

Mikor kipakoltam minden kis apróságot, amit csak lehetett majd  büszkén néztem körbe a szobába, hogy milyen jó munkát végeztem.

Bementem a fürdőbe megnyitottam a csapot és megmostam az arcom majd bele néztem a tükörbe és vettem egy nagy levegőt.

- Úgy látszik most már tényleg nincs vissza út.

 Rendben akkor most próbáljuk meg élvezni ezt az egészet – mondtam magamnak.

Visszamentem a szobámba és felvettem az ágyamról a laptopomat és a fényképezőgépemet majd a táskába tettem őket.

Lefutottam a lépcsőn egyenesen az ajtó felé.

- Mentem anya majd este jövők.

- De kicsim még nem is ismered a környéket. – mondta aggódó hangon.

- Nem gond akkor majd most megismerem. – válaszoltam miközben az ajtót kinyitottam.

- De vigyáz magadra! – kiabálta utánam

Ki viharzottam az udvarra szinte nem is hallottam, amit mondott.

Első utam lefele a partra vezetett imádok fényképezni és szeretnék pár jó képet csinálni.

Miközben mentem olyan érezésem volt mintha mindenki engem bámulna, nem tudják, hogy ez bunkóság. – mormogtam magamban.

- Megláttam egy kis standot ahol jeges italokat árultak gondoltam lehűtöm magam egy kicsit.

- Egy eper turmixot kérek. – mondtam majd elővettem a táskámból a pénzem.

- Még valamit adhatok? – kérdezte.

- Nem köszönöm nem kérek mást.

Elsétáltam majd leültem egy kis napozó székre és vártam a nap lementét.

Körülöttem mindenki nagyon izgatott volt és egy két perc alatt nagy tömeg gyűlt össze.

- Na, gyerünk, haver üss meg üss meg, ha mersz! – mondta egy szőke hajú srác kicsit fura akcentussal.

- Ne viccelj már – felelte a göndör fúrtős fiú, akin csak egy póló volt, de még így is látszódott a rengeteg fekete tinta a bőre alatt, amik érdekes mintájúak voltak.

- Undorító vagy – mondta a szőke fiú majd hirtelen felemelte a kezét és megütötte a göndört.

Dulakodni kezdtek ütötték egymást és úgy tűnt, hogy a tömeg nagyon élvezi a harcot, mivel hangos éljenzésbe kezdtek.

- Gyerünk Niall verd szét a nyomorultat. – kiabálták a háttérbe.

Sosem szerettem az erőszakot nézni és rossz érzés volt látni, ahogy ütik egymást.

Felálltam a székből majd elkezdtem feléjük sétálni.

- Ez itt az mi terültetünk jobb lesz ha máshová mész fertőzni a levegőt.­ ­– mondta a szőke srác.

Nem tudtam mit csinálok egyszerűen nem nézhettem tovább, hogy egy ártatlan fiút megverjenek valami hülyeség miatt.

­- Elég volt hagyjátok abba most azonnal ­­­­­­­– kiabáltam miközben közéjük álltam.

- Te jó ég – kiáltottam fel mikor nekem esett a göndör hajú fiú, akit a másik lökött nekem.

- Sajnálom nem szándékos volt. – mentegetőzött.

- Semmi baj majd veszek egy másik üdítőt jól vagy? – kérdeztem tőle miközben a rózsaszín eper turmixom maradványát takarítottam le a ruhámról.

- Igen köszi de most mennem kell szia – felelte miközben felvette a földről a táskáját és elfutott.

- Bátor dolog volt közénk állni, – mondta egy hang a hátam mögött.

Mikor hátra fordultam a szőke fiú állt előttem széles mosollyal az arcán.

- Niall vagyok – mutatkozott be miközben a kezét nyújtotta felém.

   - Wendy – fogtam meg a kezét, ami késsé sebes lett az előbbi verekedés miatt.

Ha nem az előbb láttam volna, hogy minden ok nélkül megpróbálja betörni egy srác képét akkor még talán vonzónak is találnám. Az igazat megvallva nagyon vonzó fiú.

- Te új vagy még erre fele még sosem láttalak itt a környéken – kérdezte fülig érő szájjal.

- Igen ma költöztünk ide. – mondtam egyenesen belenézve tengerkék szemeibe.

- Ha akarod, körbe vezethetlek – kérdezte kíváncsian.

- Majd legközelebb talán most sietnem kell haza, mert…–

- Mindig ilyen jó kislány vagy? – vágott a szavamba.

- Nem – mondtam határozottan.

- Csak nagyon elfáradtam és holnap lesz az első napom a suliba

Szeretném magam kipihenni. – mondtam miközben hátrébb léptem kicsit.

- Hát, ha nem hát nem akkor majd találkozunk holnap a suliba. – vigyorgott rám majd megfordult és elsétált.

Egy ideig néztem, ahogy ő és a haverjai eltűnnek a naplementében majd én is megfordultam.

A levegő kezdet lehűlni és egyre jobban fáztam és éhes is voltam és mivel az italom a ruhámon landolt gondoltam veszek valami kaját valahol.

Elindultam egyenesen és csak mentem, már fél órája sétáltam egyedül és nem találtam nyítva egy boltot sem.

- Hol vagyok – kérdeztem hangosan magamtól.

Remek eltévedtem igaza volt anyának.

Ahogy sétáltam megláttam egy kis pubot mivel elég sötét volt már az eredeti célomhoz ezért inkább bementem és gondoltam meg iszok, egy forró csókit.

Benyitottam az ajtón mire megszólalt egy kis csengő felette, aranyos nevettem el magamat és majd leültem egy asztalhoz.

Amíg vártam, hogy valaki felvegye, a rendelésem-gondoltam előveszem a laptopom és megnézek rajta egy-két dolgot.

Szeretem csak úgy magammal vinni, mindenhová mert sosem lehet tudni, hogy mikor, veszem hasznát, mint például most.

- Mit hozhatok hölgyem ­– kérdezte egy pincér.

- Egy forró csókit szeretnék. – mosolyogtam.

- Rendben mindjárt kihozzák.

- Köszönöm. – válaszoltam majd megfordultam, hogy a táskámból kivegyem az iskolai jelentkezési lapot, amit majd holnap kell, hogy leadjak mivel a második félévet az itteni suliba fogom tölteni, ahogy megfordultam véletlenül leejtettem a táskám a földre.

Lehajoltam, hogy felvegyem mikor meg láttam egy barna cipőt előttem.

- Parancsoljon a csoki, amit rendelt. – mondta egy hang.

Kicsit meg lepő volt, hiszen az előbbi pincér hangja másabb volt.

- Ahogy lassan felemelkedtem az asztal alól, hogy megköszönjem az italt egyszer csak egy ismerős kéz hívta fel magára a figyelmemet. Ezek a tetoválások mintha már láttam volna…

Mikor felnéztem rá a szemeim kikerekedtek hirtelen szóhoz sem jutottam.

Ahogy ott állt előttem egy barna felsőben és kis pincér köténybe a parton látott fiú elakadt a lélegzetem.

- A forró csókid – mondta rá mutatva a pohárra.

- Kö - köszönöm – dadogtam zavartamban.

Ő csak rám mosolygott és tovább ment.

Nem tudom, hogy mi volt velem, de még soha sem voltam ennyire zavarban egy fiú előtt sem.

Megittam a csókit és elpakoltam a cuccomat mivel sikerült meg néznem az interneten, hogy merre kell haza mennem és anyu biztosan aggódik már értem.

Nincs is olyan messze csak egy saroknyira van innen.

Felálltam a székről és elindultam a pult felé fizetni.

- Mennyi lesz? – kérdeztem a pult mögött álló embert.

- 1 dollár 45 cent – válaszolta.

- Rögtön adom – elkezdtem a táskámba keresni a pénztárcám, de nem találtam.

Most jut eszembe hogy nem is tettem el a tárcám.

- Minden rendben hölgyem – kérdezte a pincér ideges arccal.

- Hát… nem tudok fizetni. Még új vagyok a környéken és…

- Ki tudja fizetni vagy sem? – kérdezte egyre dühösebben.

- Nem – feleltem lehajtott fejjel.

- De nézze, itt lakom nem messze haza megyek, hozok pénzt és ígérem, kifizetem. – mondtam elővéve a szomorú kiskutyus arcomat.

- Nem, vagy kifizeti, vagy hívom a rendőröket.

- Arra semmi szükség Ed, majd én kifizetem helyette. – szólalt meg a partról a göndör hajú srác.

Majd hátra nyúlt a nadrág zsebébe és elővette két eléggé gyűrött papírpénzt és a pultra dobta.

- A visszajárót tartsd meg. – mondta majd a kötényét levette magáról és az asztalra tette.

- Mára végeztem lejárt a munkaidőm – mondta majd várakozó tekintettel rám nézett, mintha azt várta volna, hogy megköszönjem.

A száján még látszódtak a délutáni dulakodás nyomai, de még így is tökéletesen nézett ki.

Egyszerűen szóhoz sem jutottam, a látványától annyira gyönyörű volt.

- Köszönöm – mondtam majd zavartomban elfordítottam a fejem.

- Majd visszaadod – felelte laza tekintettel.

- Hát, persze de kinek is adjam vissza – kérdeztem célozgatva hogy arra, hogy

Még nem mutatkozott be.

- Harry vagyok, szia – felelte miközben megcsillogtatta fényes mosolyát.

- Wendy – válaszoltam

- Most mennem kell Wendy de remélem, még találkozunk, hiszen lógsz nekem egy szívességgel.  – mondta majd kilépett az bejárati ajtón, ami ismét elkezdett csilingelni.

Én is elindultam, hiszen már tényleg későre jár

Mikor haza értem már sötét volt a házban ezért gyorsan felmentem a lépcsőkön vigyázva hogy anyu ne hogy felébredjen kinyitottam a szobaajtómat majd gyorsan levetkőztem és a fürdőbe mentem egy ilyen nap után csak egy forró fürdőt akarok venni.

Egy fél óra fürdő elég lesz elzártam a csapot majd egy törülközőt csavartam magam köré.

Átöltöztem a pizsamámba és a meleg ágyamba bújtam.

Majd ismét elővettem a laptopom és mindent leírtam Katynek, mikor végeztem lecsuktam a gépet és behunytam a szemem.

A gondolataim a mai két fiún jártak.

Mindkettőben volt valami ijesztően különleges nem tudtam róluk semmit csak azt, hogy meg akarom ismerni őket és mind azt, ami a parton történt.